Leírás

Túlságosan is békés az élet Árnyékosfaluban, sehol egy megmagyarázhatatlan, varázslatot érintő bűneset, randalírozó mágiateremtmény, megfejtésre váró rejtély – talán csak a titokzatos pecsét darabkái, melyek azóta, hogy Honey engedélyt kapott az örökké rosszkedvű, és még annál is rosszabb természetű varázsló, Lazarus Jones birodalmába való belépésre, igencsak lefoglalják az ifjú vámpír képzeletét. Vagy legalábbis lefoglalnák, ha nem tett volna ígéretet a volt középiskolája felé, miszerint az éves kulturális rendezvény keretén belül, mint gyakorló drámatanár, előadást tart a diákoknak. A feladat nem okoz neki különösebb örömet, ám annál több bosszúságot, amikor kiderül, hogy nem csupán az iskola diákok számára fenntartott programja vár rá az elkövetkezendő napokban, de volt évfolyamtársai is találkozót szerveznek, amire őt „elfelejtették” meghívni. Az egykori osztály- és iskolatársak, az őt gyakran semmibe vevő, lenéző tanárok és a rá váró, cseppet sem vágyott színpadi szereplés nyűgén bosszankodva meglehet, már azon töri a fejét, hogy egyetlen szó nélkül hazamegy, amikor észreveszi, hogy néhány fiú egy társukat gyötri az udvaron. Honey, aki diákéveiben maga is a saját bőrén tapasztalta meg, milyen az, amikor ok nélkül bántanak valakit, gondolkodás nélkül a kamasz segítségére siet, ám az iszonyatos kelésekkel és pattanások garmadájával borított arcú, megalázott kamasz nem kér a segítségéből.

Honey nem tulajdonít különösebb jelentőséget az esetnek, amíg az meg nem ismétlődik, és ő minél inkább igyekszik rendet teremteni, annál jobban belebonyolódik a dologba, melyben úgy tűnik, hogy talán nem is az általa megvédeni szándékozott fiú az áldozat, hanem éppen ő az, aki veszélyes lehet az egyik pomponlányra. Mivel a tanárokat láthatóan nem érdeklik az iskola falain kívül és belül dúló diák-háborúk, ő pedig úgy érzi, egyedül nem képes megoldani a problémát, ami egyre inkább gyanússá válik a számára, és még az is felmerül a fejében, hogy esetleg varázslat van a dologban, segítséget kér a barátaitól, akik gondolkodás nélkül a rendelkezésére állnak.

Ki vajon a csúnya arcú fiú, és mi köze a szépséges pomponlányhoz? Miféle csontokra bukkan a kvartett a kutakodásaik során, és vajon a csontok eredeti birtokosát vadállat, esetleg valamiféle varázslény tépte szét, hogy aprólékosan leszopogassa róluk a húst? Ki vajon a vadász és ki az áldozat? A fiúk, akik szüntelenül zaklatják társukat, a bántalmazott fiú, netán a szurkolócsapat üdvöskéje? Miközben Honey segíteni próbál a csúf bőrű fiúnak, képes lesz vajon végre szembenézni múltja újabb démonjaival, és a sarkára állni az őt gúnyoló volt osztálytársakkal és tanárokkal szemben? Mindeközben Maurine-nak sikerül nyélbe ütnie az üzletet, mielőtt elfogynának a Charlotte DeMornay elárverezésére összehívott résztvevők? Primrose Wallace előrébb jut az Örményországból elhozott Il Libro del Anima Nera titkainak kifürkészésében? Ki küldözgeti a titokzatos ajándékokat a boszorkánynak? William szerelmet vall végre Honey-nak? Lazarus Jones rájön vajon, hogy Eissenberg megmódosította az általa fogyasztott bájital összetételét? De legfőképpen: ki a valódi szépség és ki a szörnyeteg?